TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Idézzünk fel két példát a sáfárság témájában! Hasonlítsuk össze a bolond gazdag példázatát Nikodémus történetével!

„A bolond gazdagról szóló példázatban Krisztus azok oktalanságát szemléltette, akik csak erre a földi életre gondolnak. Ez az ember mindent Istentől kapott… Nem fogta fel, hogy Isten az áldások sáfárjává tette. Segítenie kellett volna a szűkölködőkön. Lehetősége nyílt arra, hogy Isten nevében alamizsnát osztogasson, de ő csak saját jólétére gondolt" (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 171. old.).

„Mikor tehát a zsidók megkísérelték az új egyház elpusztítását, Nikodémus védelmükre kelt. Többé már nem óvatos, nem küzd kétségekkel, hanem erősíti a tanítványok hitét. Vagyonát a jeruzsálemi gyülekezet fenntartására és az evangéliumi munka előrehaladására szentelte. Akik azelőtt tisztelték, most megvetették és üldözték; bár a világ javaiban szegénnyé lett, nem habozott hitét megvallani" (Ellen G. White: Az apostolok története, 105. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Képzeljük csak el, mi lenne, ha mindenki oda fizetné tizedét, ahová éppen akarja, és nem az egyháznak adná! Az egyház nem működhet a tized nélkül! Miért olyan fontos, hogy hová adjuk tizedünket? Beszélgessünk erről a csoportban is!

2. Hogy véd a kapzsiságtól a rendszeres tizedfizetés és adakozás?

3. Tegyük fel, valaki a szombatiskolai csoportban elmondja: „Még az albérletre és a gyermekeim ellátására is alig futja a pénzem. Most nem tudom befizetni a tizedet. Nem tudok kijönni abból a kevésből, amim van." Mit mondanánk neki, és mit tehetnénk érte?