Olvassuk el Mt 6:19–21 verseit, majd mondjuk el saját szavainkkal! Mit üzen itt az Úr?

Egyszerűen fogalmaz Jézus, ám igen mély gondolatokra irányítja a figyelmünket: a világi dolgok mind mulandók, változnak és ingatagok. Miért pazarolnánk minden kincsünket arra, ami egy nap úgyis tönkremegy, örökre elvész? Miért tennénk pénzünket olyan bankba, amiről tudjuk, hogy csődbe fog menni? Az Úr az örökkévalóságra irányítja figyelmünket, a mennyei dolgokra, amelyek akkor is megmaradnak, amikor elmúlik ez a világ és minden, ami benne van.

Olvassuk el 1Jn 2:15–17 verseit! Mi a közös az apostol és Jézus szavaiban?

Mit jelent Jézus tanácsa, hogy „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön"? Mire figyelmeztet Isten (lásd még: Lk 12:16–21)?

Kincseket gyűjteni a mennyben nem csak arra utal, mit teszünk a pénzünkkel, hanem arra is, hogyan éljük az életünket. Mi a legfontosabb az életünkben? Mivel törődünk a legjobban? Mennyi időt fordítunk földi, világi, mulandó dolgokra, és mennyit a lelkiekre? Mennyi időt töltünk imával, bibliatanulmányozással vagy bizonyságtevéssel, és mennyit a tévé előtt? Meglátszik-e életünkből, hogy nem csak magunkban készülünk a Jézussal való találkozásra, hanem igyekszünk másokat is felkészíteni? Akik kincseket gyűjtenek a mennyben, naponta döntenek az Úr mellett. Az engedelmességet választják a bűn helyett, a szeretetet a harag helyett, és másokat az énjük helyett. Kincset gyűjteni a mennyben azt jelenti, hogy keresztényi, önfeláldozó és szeretettel teljes életet élünk. Ezt az életet nem a világ vagy a világ örömeinek szeretete uralja. Az eljövendő világ, ahová készülünk, különbözik a látható világtól, ahol a moly, a tolvajok, a rozsda és a pusztulás uralkodik.

Gondolkodjunk el Krisztus szavain: „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Hol van a szívünk? Mit árul el rólunk a kérdésre adott válasz? Hol vannak a kincseink? Nincs már épp itt az ideje a „banki átutalásnak"?