Akik Krisztus uralma alatt élnek, tapasztalhatják a közösség egyedülálló érzését. Az Újtestamentumban gyakran használják a koinonia szót, amit „közösség"-nek fordíthatunk. Egyes kutatók utalnak arra, hogy „a Szentléleknek közössége" kifejezést úgy is lehet fordítani: „a Szentlélek által létrehozott közösség". Más szóval, amennyire engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjon életünkben, olyan mértékig lesz közösségünk egymással.
Nézzük meg, mit találunk az őskeresztény közösségről ApCsel 2:41–47 verseiben! Lukács feljegyzi, hogy „foglalatosak valának… a közösségben". Miután elolvastuk ezt a szakaszt, válaszoljunk a következő kérdésekre!
1. Mi jellemezte egységüket a gyakorlati életben és a teológiai kérdésekben? _______________________________________________________
2. Milyen volt a közösségük?
_______________________________________________________________
3. Hogyan viszonyultak egymáshoz?
_______________________________________________________________
4. Milyen kép alakult ki közösségükről a világban?
_______________________________________________________________
Bámulatos kép ez az ősegyházról! Nagyszerű bizonysága azoknak a kapcsolatokról szóló elveknek, amelyeket maga Jézus tanított és mutatott meg saját életében. Próbáljuk meg elképzelni, milyen hatalmas erőt jelentene, ha gyülekezetünk ilyen közösség lenne! Milyen csodálatos bizonyságtétel lenne (lásd: Jn 13:35)!
Min kellene változtatni gyülekezetünkben annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a ma érintett ideális állapothoz? Ne feledjük, a változásnak először bennünk kell elkezdődnie! Egyedül hogyan valósulhat ez meg?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!