Olvassuk el Róm 12:1–2 verseit! Milyen tanácsot ad Pál apostol ebben a fejezetben a heti témánkkal kapcsolatban?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Teremtőnk egyik legértékesebb ajándéka a képzeletünk világa, amit azonban sajnos megrontottak a bűnös gondolatok és vágyak. Szükségünk van arra, hogy képzeletünket is megszentelje Isten. A Bibliában kiemelt szerepet kap gondolkodásunk jelentősége és a bátorítás, hogy kérjünk segítséget Istentől gondolataink és képzeletünk ellenőrzéséhez.

Hogyan újulhat meg elménk? Hasonlítsuk össze Róm 12:1–2 és Tit 3:5 verseit!

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Kizárólag ez a két szentírási ige tartalmaz utalást a görög főnévre, amit „megújítás"-nak vagy „megújulás"-nak fordítanak. Gondolkodásmódunk gyökeres átalakulása, amelyre Róm 12:2-ben szólít az Úr, csakis az odaszentelt életű keresztényekben munkálkodó Szentlélek hatalma által mehet végbe. Isten munkálkodik bennünk képzeletünk szintjén is, de csak ha engedjük! A teljes odaszánás időnként kimerítő lelki harcot igényelhet. Biztosan tapasztaltuk, hogy gondolataink könnyen elkalandoznak olyan területekre, amelyek veszélyesek; földi, testi dolgokkal kapcsolatosak, amelyek nem a mennyből származnak. A Kol 3:2 versében (lásd a tegnapi tanulmányt) a „törődni" kifejezés szó szerinti fordításban azt jelenti: „folyamatosan gondolni" a mennyei dolgokra. Részben erre utalhatott Pál akkor is, amikor azt mondta, hogy szüntelen imádkozzunk (2Thessz 1:11), mert leginkább az ima emeli fel gondolatainkat a menny felé.

Hogyan élünk a képzelőerőnk adta lehetőséggel? Elősegíti vagy inkább akadályozza az Úrral való kapcsolatunkat? Mi által válhatnánk nyitottabbá arra, hogy Isten ígérete szerint „elménk megújuljon"?