Mit kérdez Jézus hallgatóitól a Hegyi beszéd végén (Lk 6:46)? Megváltozna az életünk, ha mindent Jézus kérése szerint tennénk?
Az engedelmesség bizonyítja, hogy elfogadtuk Jézust Megváltónknak és Urunknak. Az Ő akarata lesz a mi akaratunk, és tervei a mi terveink. Megmentő kegyelmére válaszként szeretettel átadjuk Istennek az irányítást életünk minden területén.
Végzetes csapdába kerülhetünk, ha Urunknak nevezzük Jézust, de napirendünk kialakításában gyakorlatilag nem lesz az életünk Ura. Könnyen lefoglalhat, hogy részletesen kidolgozzuk saját időbeosztásunkat, ahelyett, hogy megkérnénk Istent: uralja és felügyelje minden tevékenységünket. Kérjük minden nap, hogy áldja meg már elkészített terveinket! Ellen White egyszerű tanácsot ad azoknak, akik elfogadták Jézust Megváltójuknak és Uruknak: „Összes terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon, és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez" (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 20. kiadás, 52. old.).
Figyeljük meg az alábbi bibliai szereplők történeteit! Hogyan ütközött Isten életükre vonatkozó terve saját akaratukkal?
2Móz 2:11–15__________________________________________________
Jer 1:4–10_____________________________________________________
2Tim 4:10_____________________________________________________
Mt 19:16–22 ___________________________________________________
Látunk hasonlóságot önmagunk és a történetek szereplői között? Vajon mi lehet az oka, hogy néhány történet jól, néhány pedig rosszul végződik?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!