TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Olvassuk el Ellen G. White: Jézus élete című könyvéből A válaszfalak leomlanak (335–339. old.), Az igaz jel (340–345. old.), A kereszt árnyékában (346–354. old.) és a Jézus megdicsőülése (335–359. old.) című fejezeteit!

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK:

1. Nagyon fontos, hogy az ember tudja magáról, kicsoda. Tartozni akarunk valahová. Sajnálatos módon a bűnös emberre jellemző hajlam, hogy faji, nemzeti vagy vallási alapon egy-egy csoport felsőbbrendűnek tartja magát másoknál, és ez vakbuzgósággá, előítéletté nőhet. Jézus első követői sem voltak mentesek e problémától, de mi sem. Mit tanulhatunk Jézustól, ami megváltoztathatja ezt a bűnös hajlamot? Mert ha nem vigyázunk, mindannyiunkban megmutatkozik!

2. Lapozzunk vissza a keddi tanulmányhoz, és olvassuk el az idézetet, amit C. S. Lewis írt Jézusról! Hogyan érvelhetnénk e logika segítségével Ellen G. White prófétai szolgálata mellett? Ő mit mondott önmagáról? Soroljunk fel néhány példát arra, hogy milyen hihetetlen dolgokat látott látomásában! Lewis gondolatmenetét követve miért lenne tehát leereszkedő bárgyúság azt állítani E. G. White-ról, hogy átlagos, rendes asszony volt, de nem próféta? Vajon nem ránk bízta, hogy mi döntsük el: próféta volt, vagy őrült, esetleg még ennél is rosszabb?

ÖSSZEFOGLALÁS: Könnyebb a győztes hadsereget vezető, szabadságot, jólétet hozó Messiásban hinni, mint abban, aki a Golgota felé halad. Jézus nem a tömegek várakozásának megfelelő Messiás volt. Nem a korona, hanem a kereszt volt a jelvénye, és nem csak a zsidók Messiása, hanem mindenkié. A tanítványoknak sok mindent kellett megtanulniuk, de még többet elfelejteniük. A kereszt árnyéka előrevetődött, miközben Jézus nagy türelemmel formálta tanítványai gondolkodását.