A tegnapi tanulmány fényében: Jézus vajon miért éppen ezt az időpontot választotta a vízen járás hihetetlen csodájára? Mennyiben mutatja ez az eset is, hogy az Úr megad mindent, ami a hitre jutáshoz kell, ha hajlandók vagyunk elfogadni?

Az evangélium írója megjegyzi, hogy miután Jézus a vízen járt és beszállt a csónakba, a tanítványok álmélkodtak és csodálkoztak (lásd: Mk 6:51). Az itt szereplő görög kifejezés szó szerint azt jelenti: „végtelenül megdöbbenni". Márk szerint szívük keménysége miatt nem jutott eszükbe a kenyér és a hal csodája. Még a hihetetlen csodatett után sem tudták felfogni Jézus hatalmát.

Tekintsük át Márk evangéliuma első hat fejezetének eseményeit egészen addig, amíg Jézus a vízen járt! Milyen csodákat tett Jézus, amelyek alapján követői teljes szívvel hittek benne? Milyen események hatására kezdtek kételkedni Jézusban? Milyen tanulságokat vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogyan nyerhetjük el, tarthatjuk meg vagy veszíthetjük el hitünket?

Bűnös emberek vagyunk, ezért természetes hajlamaink a gonoszság, az önzés, a bűn felé húznak. Nem tudunk magunktól Istenhez fordulni, aki jó, önzetlen és bűntelen. Bármit is kapunk Istentől, bármilyen hatást is tett ránk kereszthalála és bármilyen csodát is tett értünk az Úr, ha nem óvjuk lelkünket, ha nem ápoljuk, erősítjük, gyakoroljuk hitünket, ha nem élünk hit által, akkor szívünk menthetetlenül megkeményedik. Természetes hajlamaink lefelé, a föld felé, énünk felé, a bűn felé, a halál felé húznak. Csak akkor tudjuk megállítani ezt a természetes folyamatot, ha nap mint nap erősen kapaszkodunk Isten kezébe.

Gondoljuk végig keresztényi életünket! Hogyan tértünk meg? Mit tett értünk azóta Isten? Időzzünk el ezeknél a gondolatoknál, emlékezzünk tapasztalatainkra, és imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek segítségével megszabadulhassunk kételyeinktől, amelyek talán azért támadtak bennünk, mert valamit nem értünk igazán!