Újra a tó másik partján vagyunk, talán Kapernaumban, ahol Jézus ismét drámai módon bizonyítja hatalmát. Élete ad életet a kis magnak, amelyben csendben, de annál csodálatosabban munkálkodik az isteni erő. Jézus hatalma csendesítette le a szeleket és a hullámokat, majd teremtett békét a vad ember zavarodott lelkében is. Most pedig annak leszünk tanúi, hogy ez a hatalom hogyan űzi el a régóta gyötrő betegséget, és támaszt fel a halálból egy fiatal lányt.

Olvassuk el Mk 5:21–43 verseit! Milyen összefüggést fedezhetünk fel a két csoda között? Hogyan tükrözi, hogy Jézus törődik minden emberrel?

Két szereplővel találkozunk itt: az egyik egy serdülő kislány, a másik egy idősebb asszony. Az egyik 12 éve szenved a vérfolyástól, a másik épp csak 12 éves. Egyikük sem fontos társadalmi személyiség: az asszony a betegsége miatt, hiszen ceremoniális értelemben tisztátalan, és tisztátalanná tesz mindenkit, aki csak kapcsolatba kerül vele (ennélfogva, Mózes könyvének törvénye szerint Jézust is tisztátalanná tette, amikor megérintette). A másik pedig egy kislány, csak egy gyerek, de meghalt, és ha valaki holttestet érintett, szintén tisztátalan lett. Jézus azonban félretette a tévesen alkalmazott régi törvényeket, megfogta a kislány kezét, és újból életre keltette.

Sokszor tett ilyet: nem törődött a helytelenül alkalmazott és félreértelmezett törvényekkel, amelyek nem erősítették, hanem akadályozták a hitet (lásd: Mk 7:13). Szombatnapi gyógyításai természetesen a legjobb példák erre. Mi a helyzet azzal, amikor kiűzte a templomból a kufárokat, akik ott árulták portékáikat, vagy azzal, amikor elítélte a „korbán", vagyis templomi ajándék gyakorlatát (Mk 7:11)? Vagy mit szólunk ahhoz, amit a rituális mosakodásról és az ételekről mondott? E dolgok közül soknak valóban bibliai alapja van, amit annyira elferdített az emberi okoskodás, hogy valódi jelentőségük helyét átvette az emberi elgondolás és hagyomány.

Vannak-e olyan szokások országunk kultúrájában, vagy hitünk egyes pontjainak értelmezésében, amelyeket nyomós okkal meg lehet szegni? Más szóval, vannak-e olyan gyakorlatok, szokások vagy nézetek, amelyeket sérthetetlennek tartunk, de indokolt esetben nem kell betartani azokat? Ha igen, akkor az is igaz volna, hogy ezek a szokások teljesen feleslegesek? Honnan tudhatjuk, hogy melyikre van szükség, és melyikre nincs?