Olvassuk el Mk 2:23–28 beszámolóját! Vizsgáljuk meg alaposan, mit is mondott Jézus az írástudóknak és a farizeusoknak! Mi húzódott meg Dávid tette mögött? Mit értett itt Jézus azon, hogy a szombat lett az emberért? Mire tanít ez a szombatünnepléssel kapcsolatban?

Jézus idejében két jellemző vonás különböztette meg a zsidó népet a többitől: nem sok istent imádtak, hanem az egy igaz Istent, és a hetedik napon nem dolgoztak. Évszázadokkal korábban, amikor még szabad nemzetként éltek, mindkét területen elbuktak: bálványimádásba estek, és a szombatot is megrontották. Az egymás után következő próféták mind-mind figyelmeztették őket arra a katasztrofális sorsra, amely felé haladnak, de mégis tovább csúsztak a lelki lejtőn. Végül fogságba jutottak: a tíz északi törzs Asszíria, Júda déli királysága pedig 140 esztendővel később Babilónia uralma alatt.

A babiloni fogságból visszatérve komolyan törekedtek arra, hogy elkerüljék azokat a hibákat, amelyek korábban önálló nemzeti létük elvesztéséhez vezettek. A szombat védelmében részletes listát készítettek arról, mit szabad szombaton tenni, és mit nem. A Mishnah, a zsidók pontokba szedett, hagyományos törvényrendszere a szombatnapon tiltott munkák 39 csoportját sorolja fel. E „főbb szabályokat azonban még számtalan aprólékos részlettel egészítették ki a szombatünnepléssel kapcsolatban. A legáltalánosabban ismert törvény talán az úgynevezett szombatnapi járóföld, a kb. 2000 könyöknyi, azaz egy kilométernél rövidebb távolság… Szombatrontásnak számított még a gyertyagyújtás, vagy ha a falra akasztott tükörbe belepillantott valaki… Törvénysértésnek tartották, ha valaki a földre köpött, mert ezzel talán egy fűszálat öntözött meg. Nem vihettek az emberek szombaton zsebkendőt magukkal, hacsak nem varrták egyik sarkát a ruhához, mert abban az esetben már nem zsebkendőnek, hanem a ruha részének számított" (The SDA Bible Commentary, 5. köt, 587. old.).

Míg a zsidó vezetők az aprólékos törvények megszállottaivá váltak, Jézus a dolgok lényegére tapintott rá. Áthúzta az emberi rendelkezéseket, és arra törekedett, hogy visszaadja a szombat eredeti célját, amiért alkotta azt. A szombatot a Teremtő nem tehernek, hanem gyönyörűségnek szánta, azért, hogy az istentisztelet, a pihenés, a gyógyulás napja legyen, más szóval az öröm napja, amely másokat is boldoggá tesz. A szombat Isten ajándéka az emberiségnek, de a rabbik teherré változtatták.