Olvassuk el azt a történetet, amikor Jézus meggyógyítja a leprás beteget (Mk 1:40–45)! Mi utal Jézus együttérzésére? Miért figyelmeztette olyan szigorúan az Úr a meggyógyított embert? Mi történt a csoda után?

A magyar lepra szó is görög eredetű, és ezt a szót az Újtestamentum számos bőrbetegség megnevezésére használja. A Seventh-day Adventist Bible Commentary (Adventista Bibliakommentár) ezt írja a leprával kapcsolatosan 3Mózes 13. fejezeténél: „A különböző tünetek leírása… elárulja, hogy egyértelműen tágabb értelemben vették a lepra kifejezést, mint ma. Egyes vélemények szerint 3Mózes 13-ban legalább hét különböző betegség gyűjtőneve a lepra. A leírt tünetek némelyike a pikkelysömörre emlékeztet (amit Hansen-kórként is ismerünk)... nem a leprára, bár természetesen a lepra is szerepel a leírásban" (i.m. 667. old.).

Az Ószövetségben egyértelműen olvasható, mit kell tenni, ha a pap megállapítja valakiről, hogy leprás. Az ilyen betegnek el kellett hagyni otthonát és a lakott területeket (4Móz 5:1–4; 12:9–15; 2Kir 15:5). A leprásnak szakadt ruhát kellett viselnie, haját leengedve hordania, és ha valaki a közelébe ért, azt kellett kiáltania, hogy: „Tisztátalan! Tisztátalan!". Jézus idejében is ez volt a szokás. Egy másik történetben szereplő tíz leprás egy falu közelében látta meg Jézust. Távolabb megállva kiáltottak neki (lásd: Lk 17:12). A Mk 1:40-ben említett beteg viszont egyenesen odament Jézushoz, és térden állva kérte az Urat, hogy gyógyítsa meg.

A lepránál is súlyosabb betegség a bűn. Hogyan bánik mégis velünk a szent és bűntelen Isten?

A Megváltó együttérzését bizonyítja, hogy Jézus nem csak közelített a lepráshoz, de a kezét is kinyújtotta, és kora szokásaival szakítva, megérintette a beteget. Az érintésnek mint a szeretet kifejezésének gyógyító ereje van. A megfelelő, tisztelettel való kézfogás vagy ölelés szavaknál sokkal többet tehet a megsebzett emberekért.

Általában az érintésünkben nem rejlik természetfeletti gyógyító erő. Az azonban fontos, hogy a keresztényeket jellemezze az őszinte szeretet, együttérzés, könyörületesség és az önzetlen gondoskodás. Érdemes gondolkozni azon, hogyan viszonyulunk a mai kor „leprásaihoz"? Mit tegyünk, hogy rólunk is úgy sugározzon az együttérzés, mint Krisztusról? Miért olyan nehéz feladat ez sokszor?