PRÓBAKŐ ÉZSAIÁS PRÓFÉCIÁJÁBAN (Ézs 50:4-10)

Ha Ézsaiás csupán információt akart volna közölni, egyszerre felfedte volna a Messiással kapcsolatos összes részletet. Ő azonban visszatérő motívumok gazdag szimfóniájával mutatta be hallgatóságának az Úr Szolgáját, azért, hogy tanítsa és meggyőzze őket, találkozási lehetőséget biztosítva vele. Lépésenként fejtette ki Isten üzenetét, hogy minden egyes részelemet a teljes kép alapján lehessen értelmezni. Ézsaiás olyan művész, aki számára a közönség lelke a vászon.

Olvassuk el Ézs 50:4-10 szakaszát! Foglaljuk össze, hogy mit mondanak ezek a versek! Hogyan látjuk Jézust ebben a részben?

Ézs 49:7 versében azt olvassuk, hogy Isten Szolgáját megvetették. Utálták, „zsarnokok szolgája” volt, később mégis „Királyok kelnek föl… és fejedelmek borulnak le” előtte (RÚF). Ézsaiás próféta könyve 50. fejezetéből megtudjuk, hogy egyre mélyebbre kerül a kedves tanító, akinek a szava erősíti a megfáradtakat (Ézs 50:4). Fizikai bántalmazáson át vezet az útja a győzelemhez (Ézs 50:6). A mai nyugati kultúrában élők számára szörnyen hangzik ez a szenvedés. Ezzel együtt az ókori közel-keleti kultúrában az egyes emberek és csoportjaik számára élet-halál kérdésnek számított a becsület. Aki ennyire megsértett vagy bántalmazott valakit, csak reménykedhetett abban, hogy biztos védelmet élvez, mert ha a sértett fél vagy a törzse csak halvány lehetőséget is talált rá, minden bizonnyal vissza akart vágni. Dávid király megtámadta és meghódította Ammon királyságát, mert az uralkodója elfogatta „Dávid embereit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket” (2Sám 10:4, RÚF). Ézsaiás próféta könyve 50. fejezetében az emberek megütik a szolgát, fájdalmasan megtépik a szakállát és le is köpik. Nemzetközi és az egész világegyetemre kiterjedő incidens lesz ez az eset attól, hogy a sértett nem más, mint a királyok isteni Királyának a küldötte. Sőt, ha Ézs 9:6-7 szakaszát, illetve 11:1-16 részét összevetjük a szolgáról szóló többi igeszakasszal, azt találjuk, hogy éppen a Király, a hatalmas Szabadító a szolga! Valamilyen elképzelhetetlen okból minden hatalma és az Őt övező tisztelet ellenére sem menti meg magát. Ez annyira furcsa, hogy az emberek el sem hitték. A keresztnél a vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja” (Lk 23:35, RÚF)! „…szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne” (Mt 27:42, RÚF)!

Olvassuk át Ézs 50:4-10 szakaszát! Írjuk le az itt szereplő lelki elveket!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: